|
FEELINGS CHANGE, BUT MEMORIES DON'T
Belépés | Just me | More
A nevem Kitty és már a 16. életévem töltöttem be július 15-én. A személyiségem talán nagyon is őrültnek nevezhető, hiszen sok dologban még komolytalan vagyok. Van, hogy minden egyes szót másképp értelmezek - általában úgy, mintha 18 feletti dolgok lennének. Jelenleg kereskedelem, marketing szakon tanulok egy középiskolában és úgy élem mindennapjaim, mintha ez lenne az utolsó napom - ami persze nem így van, csak kihasználom a fiatalságom. Mióta elballagtam az általánosból sokat fejlődtem igaz, de nem mindig tudok komolyan beszélgetni - ezen még úgy érzem van mit javítani, de mostanra már azért sikerült komolyodnom (sokat). Szeretem a Dubstep zenéket és a rántott húst meg valószínűleg akad néhány helyesírási hibám az oldalon. Remélem ennyi bevezetőként elég rólam hiszen ide le fogom írni gondolataimat kicsit - talán túlságosan is hosszan.
Ide jelentkezhetsz cserének! Csak szeretném, ha az oldalad rendezett, aktív, könnyen áttekinthető lenne! Ha szünetelsz írd meg és kiírom az állapotod! Ha valamilyen oldal a kedvenceim közé tartozik, azt külön ki fogom rakni! Előre is köszönöm ;)
| |
|
LEINER LAURA - BÁBEL
Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül... Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.
| |
|
|
Feelings change, but memories don't |
#PART73. Helyzetjelentés
2013.07.07. 20:21
Itt fekszem az ágyamon a notebookommal az ölemben és a Juanes cd-m hallgatom, amit még valamikor régen anyu egyik munkatársa vagy barátnője írt ki neki. Mivel érdekes módon a szobám elég hűvösnek mondható a lakásunk többi részéhez képest így könnyedén elvagyok itt magamban a gondolataimmal egyedül. Igen, egyedül, mivel itthon rajtam kívül senki nem vigyáz a házra és senki más nem ugatja meg az erre tévedő emberkéket. Tudom, tudom ez eléggé abszurd kijelentés volt, de viccesnek tűnt. Öhmm... A vacsin már túl vagyok és úgy döntöttem másodszorra kutatom fel a lakást Az angyal c. könyvem után, amit ha egyszer megtalálok (erősen kétlem), biztosan a földre vágom majd és úgy hagyom had szenvedjen csak és gyűrőgyjön - már ha lapjaival a föld felé pottyan. Na jó, bevallom... Nem fogom levágni, viszont egy gonddal kevesebb. Annyira csak ezen jár az agyam... Nem hiszem el, hogy már megint a könyvem hoztam fel - pedig de! Ahjj, milyen vagyok... Ebben a történetbe csak annyit mondanék, hogy a narancs színű szobám, a bútoraim hasonló színeivel együtt most nem igazán nyugtat meg, pedig sokszor meg szokott az asszem szintén narancs árnyalatokban játszó bordűrömmel, amin tulipán minták váltakoznak szűntelen. Most már csak azt kell eldöntenem, hogy újra végighallgassam-e a Juanes cd-t, amin csupán 19 szám van és most (valamikor 20:23 körül) a 17. számnál tartok. Milyen hülye kérdés volt ez. Még egyszer végighallgatom, mert nem tudom megunni a spanyol nyelvet és olyan szépnek találom. Jövőre be kell iratkoznom egy spanyol nyelvtanfolyamra...
| |
|
|