Amióta nem voltam (júl. 31, te jó Isten!) elég sok dolog történt. Az olyan eseményekkel kezdeném, ami talán nem annyira fontos. Először is, ugye volt és van pár kötelező, amit el kell olvasni: ebből az egyiket el is olvastam: Voltaire - Candide, avagy az optimizmus. Ha pontozni kéne, nálam 6-7 pontot érne el, mert igaz, a történések benne érdekesek, de nem igazán tetszett a megfogalmazás. Most Puskin - Anyegin c. történetét kezdtem el, ami inkább vers - vagy lehet, hogy az is nem tudom. Nyelvezete nehéz és kellett nekem egy kis idő, mire követni tudtam a történéseket úgy ahogy, de eddig tetszik. Utána a Bánk Bán-t olvasom, majd Jókaitól az Aranyembert és Arany J. Toldi estéjét egyszerre. Tegnap el kezdtem átmásolni egy üres füzetbe a fizika utolsó témáját, amiből már csak egy kevés van hátra, összesen 1-2 oldal és egyetlen egy mondat. Na, most akkor jöjjenek a fontosabb hírek, vagyis történések. Nagyjából 2-3 napja anyu mondhatni kibékült a volt és azt hiszem még a mostani nevelőapámmal is (gondolom lehet így nevezni) és valamikor a közeljövőben várható, hogy visszaköltözik. Juppi, lesz aki anyagilag támogasson minket... (ne higyjétek, hogy eleinte - sőt még talán most is - megörültem ennek a hírnek). Még mindig neheztelek rá, nem is kicsit. Soha nem lesz olyan a hangulat itthon, mint egy héttel ezelőtt, én így érzem. Na az utolsó hírem pedig az lenne, hogy tegnap Mosdóson voltunk a kórházban meglátogatni a nagyapám. Nagyon örültem neki, mert jól érezte magát és a műtéte óta, mintha kicserélték volna: nem dunnyog annyit, mint amennyit itthon szokott régebben. Na szóval ott voltunk nála, beszélgettünk vele, mesélte a kis történetét (egy dolgot tudni érdemes róla: hogy jó hosszú ideig bírja mesélni az élete minden egyes történését, ami meglepő módon nem unalmas - mert hát azt várnánk, hogy az ilyen hosszú történetek, biztosan elviselhetetlenül unalmasok, pedig mégsem.) Adtunk neki ilyen skandináv rejtvényeket, a szemüvegét, óráját, újsgáokat és tiszta ruhákat is egyaránt. Miután eljöttünk még elmentünk erre-arra és úgy jöttünk haza. Hát röviden ennyi a történetem. :)