|
FEELINGS CHANGE, BUT MEMORIES DON'T
Belépés | Just me | More
A nevem Kitty és már a 16. életévem töltöttem be július 15-én. A személyiségem talán nagyon is őrültnek nevezhető, hiszen sok dologban még komolytalan vagyok. Van, hogy minden egyes szót másképp értelmezek - általában úgy, mintha 18 feletti dolgok lennének. Jelenleg kereskedelem, marketing szakon tanulok egy középiskolában és úgy élem mindennapjaim, mintha ez lenne az utolsó napom - ami persze nem így van, csak kihasználom a fiatalságom. Mióta elballagtam az általánosból sokat fejlődtem igaz, de nem mindig tudok komolyan beszélgetni - ezen még úgy érzem van mit javítani, de mostanra már azért sikerült komolyodnom (sokat). Szeretem a Dubstep zenéket és a rántott húst meg valószínűleg akad néhány helyesírási hibám az oldalon. Remélem ennyi bevezetőként elég rólam hiszen ide le fogom írni gondolataimat kicsit - talán túlságosan is hosszan.
Ide jelentkezhetsz cserének! Csak szeretném, ha az oldalad rendezett, aktív, könnyen áttekinthető lenne! Ha szünetelsz írd meg és kiírom az állapotod! Ha valamilyen oldal a kedvenceim közé tartozik, azt külön ki fogom rakni! Előre is köszönöm ;)
| |
|
LEINER LAURA - BÁBEL
Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül... Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.
| |
|
|
Feelings change, but memories don't |
#PART100. Dear School!...
2013.08.31. 19:04
Hát igen. Eljött a kerek századik bejegyzésem is, amiben nem gondoltam volna, hogy pont a suliról fogok írni, pedig így van! Gondolom most azt mondjátok, hogy stréber vagyok... Ez nem 100%-osan igaz. Az igaz, hogy tavaly év vége felé kicsit aktivizáltam magam - ez tény, de úgy nem vagyok az a folyton tanul és nem élvezi az életet típus. Ahjj... Néha azt kívánom, bárcsak az lennék. Bevallom kettős érzelmeim vannak a sulival kapcsolatban: az egyik fele a jó, hiszen végre újra elkezdődik a szezon és talán az idei tanévben nagyobb hírnévre tehetek szert. A másik fele viszont kicsit félek pont ez miatt és az angol vizsga miatt is ami állítólag év vége körül lesz. Félek továbbá az érettségitől is, nehogy rosszul süljön el és a jövőbeli munkahelyemtől is. Vagyis a jövőtől, hogy vajon milyen is lesz ez az óriási világ itt körülöttem, mert most még könnyen beszélek, hiszen még nem dolgozok, nem keresek és tulajdonképpen a szüleim (anyu + nevelőapám) tartanak el. De már tulajdonképpen azt is várom kicsit, hogy végre legyen egy saját lakásom, amit az ízlésem szerint rendezhetek be. De mindezekhez szükségem lesz a kitartásomra, hiszen én nagyon "céltudatos kislány" vagyok, mindent megszerzek, amit szeretnék. De mégis kicsit bizonytalan vagyok magamban pedig tudom, hogy nem kéne annak lennem, mert a tehetségem meg lenne sőt meg is van arra, hogy jobban tanuljak. Reménykedek azért, hogy minden jól fog alakulni velem és így a cikkem befejezéseképpen csak annyit akarok írni, hogy kitűztem magam elé egy újabb célt, így visszagondolva az előző sorokra. Úgy döntöttem, hogy sikeresen elvégzem a sulit, megtanulom a szakmát, amin vagyok (külker) és közben még pár nyelvet meg is tanulok már csak úgy hobbiból is. U.I.: Ha most megy valaki 9. évfolyamba, akkor kezdjetek el tanulni, mert minél több osztályt végzel el, annál nehezebb bemagolni a 9.-ben elhagyott anyagokat! :)
| |
|
|