Hát igen. Eljött a kerek századik bejegyzésem is, amiben nem gondoltam volna, hogy pont a suliról fogok írni, pedig így van! Gondolom most azt mondjátok, hogy stréber vagyok... Ez nem 100%-osan igaz. Az igaz, hogy tavaly év vége felé kicsit aktivizáltam magam - ez tény, de úgy nem vagyok az a folyton tanul és nem élvezi az életet típus. Ahjj... Néha azt kívánom, bárcsak az lennék. Bevallom kettős érzelmeim vannak a sulival kapcsolatban: az egyik fele a jó, hiszen végre újra elkezdődik a szezon és talán az idei tanévben nagyobb hírnévre tehetek szert. A másik fele viszont kicsit félek pont ez miatt és az angol vizsga miatt is ami állítólag év vége körül lesz. Félek továbbá az érettségitől is, nehogy rosszul süljön el és a jövőbeli munkahelyemtől is. Vagyis a jövőtől, hogy vajon milyen is lesz ez az óriási világ itt körülöttem, mert most még könnyen beszélek, hiszen még nem dolgozok, nem keresek és tulajdonképpen a szüleim (anyu + nevelőapám) tartanak el. De már tulajdonképpen azt is várom kicsit, hogy végre legyen egy saját lakásom, amit az ízlésem szerint rendezhetek be. De mindezekhez szükségem lesz a kitartásomra, hiszen én nagyon "céltudatos kislány" vagyok, mindent megszerzek, amit szeretnék. De mégis kicsit bizonytalan vagyok magamban pedig tudom, hogy nem kéne annak lennem, mert a tehetségem meg lenne sőt meg is van arra, hogy jobban tanuljak. Reménykedek azért, hogy minden jól fog alakulni velem és így a cikkem befejezéseképpen csak annyit akarok írni, hogy kitűztem magam elé egy újabb célt, így visszagondolva az előző sorokra. Úgy döntöttem, hogy sikeresen elvégzem a sulit, megtanulom a szakmát, amin vagyok (külker) és közben még pár nyelvet meg is tanulok már csak úgy hobbiból is. U.I.: Ha most megy valaki 9. évfolyamba, akkor kezdjetek el tanulni, mert minél több osztályt végzel el, annál nehezebb bemagolni a 9.-ben elhagyott anyagokat! :)